Tudtad, hogy a sok futástól meg is repedhet a gyerekek lábszárcsontja?

A gyerekek imádnak futni, ugrálni, sportolni és állandó mozgásban lenni. Ez teljesen természetes, sőt kifejezetten fontos része az egészséges fejlődésnek. Ugyanakkor kevesen gondolnak arra, hogy a túlzott terhelés vagy az ismétlődő mozgás bizonyos esetekben nemcsak izomfáradtságot, hanem komolyabb problémát is okozhat. Ilyen lehet például a lábszárcsont apró repedése, amely gyerekeknél is kialakulhat.

Nem csak egy esés vagy baleset okozhat csontsérülést


Ha egy gyermek fájlalja a lábát, a szülők többsége elsőként elesésre, ütésre vagy valamilyen hirtelen sérülésre gyanakszik. Pedig nem minden csontsérülés egyik pillanatról a másikra történik. Léteznek úgynevezett túlterheléses sérülések is, amelyek fokozatosan alakulnak ki. Ha a csontot újra és újra nagy terhelés éri, miközben nincs elég ideje regenerálódni, apró sérülések jelenhetnek meg, amelyek idővel repedéssé alakulhatnak.
 

Miért fordulhat elő ez gyerekeknél is?


A sportoló vagy nagyon aktív gyerekek lábát nagy terhelés érheti, különösen akkor, ha sokat futnak, ugrálnak vagy egyoldalúan terhelik az alsó végtagjaikat. Az intenzív edzések, a hirtelen megemelt terhelés, a nem megfelelő cipő vagy a pihenés hiánya mind növelhetik a túlterheléses sérülések kockázatát. A növekedésben lévő szervezet érzékenyebben reagálhat ezekre a hatásokra, ezért fontos odafigyelni az apró jelekre is.
 

Milyen tünetekre érdemes figyelni?


A probléma sokszor nem látványos. A gyermek eleinte csak annyit mondhat, hogy fáj a lába futás után, érzékeny a sípcsont környéke, vagy kellemetlen neki a terhelés. Később a fájdalom erősödhet, és már nemcsak sportolás közben, hanem járáskor vagy pihenés közben is jelentkezhet. Előfordulhat enyhe duzzanat vagy nyomásérzékenység is, amit nem szabad egyszerű növekedési fájdalomnak elintézni.
 

Mikor kell orvoshoz fordulni?


Ha a lábfájdalom visszatér, nem javul pihenésre, vagy egyre zavaróbbá válik, érdemes mielőbb szakemberhez fordulni. Sok szülő abban bízik, hogy majd elmúlik magától, pedig a kezeletlen csontrepedés hosszabb gyógyulást és komolyabb problémát is okozhat. Ilyen esetekben a traumatológus szakellátás segíthet abban, hogy kiderüljön, egyszerű túlterhelésről vagy valódi csontsérülésről van-e szó.
 

Mi történik a kivizsgálás során?


Az orvos megvizsgálja a fájdalmas területet, kikérdezi a gyermeket és a szülőt a tünetekről, valamint arról is, mennyi mozgás vagy sport terheli a lábat. Szükség esetén képalkotó vizsgálat is szóba jöhet. A cél az, hogy minél pontosabban megállapítható legyen a panasz oka, és időben meg lehessen kezdeni a megfelelő kezelést.
 

A pihenés ilyenkor különösen fontos


A gyerekeknek sokszor nehéz elfogadni, hogy egy időre kevesebbet mozoghatnak, főleg ha szeretnek sportolni. Pedig a gyógyuláshoz elengedhetetlen, hogy a csont elegendő időt kapjon a regenerációra. Ha a gyermek túl korán tér vissza a futáshoz vagy az edzésekhez, a panasz könnyen kiújulhat, és a gyógyulás is elhúzódhat.
 

Hogyan lehet csökkenteni a kockázatot?


A fokozatosság gyerekeknél is kulcsfontosságú. Fontos a megfelelő sportcipő, a pihenőnapok beiktatása, a változatos mozgásforma és az, hogy a gyermek ne terhelje túl magát hosszabb időn át. A szülőknek és az edzőknek is érdemes odafigyelniük arra, ha a gyerek rendszeresen ugyanarra a fájdalomra panaszkodik.
 

Nem minden gyerekkori lábfájdalom ártalmatlan


A gyerekek sokszor hamar túllendülnek a kisebb sérüléseken, ezért könnyű azt hinni, hogy minden panasz gyorsan elmúlik. A tartós vagy visszatérő lábszárfájdalmat azonban nem szabad félvállról venni. Egy időben felismert túlterheléses sérülés sokkal könnyebben kezelhető, mint egy elhanyagolt probléma.
 

A gyerekeknél is fontos figyelni a test jelzéseire


A futás és a sport a gyerekkor természetes része, de a túlterhelés jeleit érdemes komolyan venni. Bár elsőre meglepő lehet, hogy a sok futás miatt akár repedés is kialakulhat a lábszárcsontban, ez valós probléma lehet az aktív gyerekeknél. Ha a fájdalom visszatér vagy erősödik, érdemes időben utánajárni az okoknak.